gyógymasszázs és csontkovácsolás

 A glutén, és a tejfogyasztás ártalmas hatásai

Az MD Protokoll egyik elengedhetetlen tétele a helyes táplálkozás. Bármennyire is hihetetlenül hangzik, a mai krónikus betegségeink legtöbbje az elmúlt száz évben vált gyakorivá, sőt némelyikük csak az óta létezik. Az eddig napvilágot látott koleszterin hipotézissel, vegetarianizmussal, számtalan fogyókúrás diétával nemhogy visszafordítani, még megállítani sem lehetett a civilizációs gondokat. A megalapozatlan tudományos kísérleteket nélkülöző téveszmék oltárán sok millió ember esik áldozatul évről, évre.

Holott - több tudományos munka által már ismertetett és megtapasztalt - a káros élelmiszerek elhagyása az étkezésünkből elengedhetetlen feltétele az egészségünk megőrzésének. Szomorú, de ezek a tetten érhető igazságok nem kapnak a közegészségügy szintjén megfelelő publicitást. Tény, hogy bizonyos tudományos állítások mögött ma komoly gazdasági érdekek húzódnak meg, így a tévedések beismerésére nincs sok esély. A tudományt ma már nem az igazság, hanem a profit motiválja. Csoda-e ha a tőkeérdekeltségek komolyan ellenállnak a változásoknak?

Gyorsabban öregszünk, ha a sejtjeink ismételt osztódásakor a bennünket ért kórokozók (baktériumok, vírusok, paraziták…) és más negatív hatások miatt, egyre több genetikai hiba halmozódik fel. Ezeket a hibákat egy ideig képes korrigálni a szervezet, majd ezt követően jelzéseket ad. Ha időben korrigáljuk, vagy megszüntetjük a negatív hatásokat, a genetikai torzulások nem következnek be. Többek között ezzel is foglalkozik az epigenetika, ami vizsgálja a környezetből érkező negatív hatásokat a génekre.

Kardinális probléma, hogy sok ember olyan erősen elkötelezett a megszokásai tekintetében, hogy nem meglepő, ha kezdetben a változtatás és megtapasztalás helyett közömbösen vagy elutasítóan fogadja az itt leírtakat. Rajtunk múlik, hogy a változatlanság vagy pedig a változtatás mellett fogadunk el érveket. Sokat lehet veszíteni az elhibázott és megrögzött táplálkozási szokásainknak köszönhetően!

Ha a bélrendszer az oda bevitt tápláléktól megbetegszik, a nyálkahártya felszívó hámja gyulladásba kerül, és a felszívó hám a funkcióját nem tudja kellőképpen kifejteni, végrehajtani. Ez pedig azt jelenti, hogy olyan anyagokat kell, hogy visszatartson a vérkeringésünktől, amelyek nagyon komoly allergiás reakciókat váltanának ki, ha a vérünkbe kerülnének. Az, hogy az allergia éppen melyik nyálkahártyán csapódik le, vagy a bélrendszerbe lokalizálódva marad, vagy éppen a hörgőben és kialakít egy allergiás asztmát, az már szinte részletkérdés. Az biztos, hogy ezzel kapcsolatban van, amit már a tudomány is alátámasztott: a szervezet fő ellensége nem az állati eredetű zsírok, és a húsok, hanem a gabona, a tej és a cukor, vagyis a gyorsan felszívódó szénhidrátok.

Az emberiség évezredeken keresztül vadászó, halászó, gyűjtögető életmódot folytatott. Húst, halat, zöldséget, gyümölcsöt és magokat fogyasztott, és ezeknek a megemésztésére, hasznosítására alkalmazkodott a szervezetünk. Nyoma sem volt a cukor, a gabonafélék és a tej fogyasztásának. Az emberiség folyamatos szaporodásának köszönhetően a vadászmezőkről elfogytak a táplálkozás gerincét adó állatok. Ennek pótlására időszámítás előtt elsőként a Közel-Keleten, majd Afrika északi-, és Európa mediterrán vidékein megkezdték a földműveléses gazdálkodást. Így a mindenki számára hozzáférhető, olcsó gabonafélék kezdték nagyon lassan eluralni a táplálkozást. A gabonára való áttérésnek már a kezdetekben is komoly következményei voltak. Az átlagmagasság tíz centiméterrel csökkent, megnőtt a csecsemőhalandóság és az emberek egészsége pedig hirtelen romlani kezdett. A szívbetegségek száma is a gabonafogyasztással egy időben és annak arányában kezdett emelkedni. A korábban állattartással foglalkozó népek különösen érzékenyek a szénhidrátalapú táplálkozásra. Az 1850-es években kezdődő ipari forradalom jelentette a legdrasztikusabb változást. Addigra sikerült az olcsó, igen magas glutén tartalmú búza legveszélyesebb, magas hozamot biztosító fajtáját kinemesíteni. Ekkor a lakosság köreiben még alig volt elhízott ember, ma a felnőtt lakosság közel 70%-a túlsúlyos. Megfigyelések szerint a gabona és a hústartalmú ételek azonos kalóriafogyasztása mellett, a búzát fogyasztó emberek sokkal jobban meghíztak, mint a húst fogyasztók.

Korábban előtérbe került a teljes kiőrlésű gabonák fogyasztása, amiről mára kiderült, hogy nem hozta meg a kívánt eredményt. Szinte minden étkezésnek velejárói a péksütemények, a tésztaféleségek, vagy a liszttel sűrített szószok, mártások. Ezzel párhuzamosan a vitaminok, ásványi anyagok hiánya kezd tömegessé válni, a krónikus és degeneratív megbetegedések száma pedig fokozatos emelkedést mutat.

A glutén tartalmú gabonákra (búza, rozs, árpa, zab) fokuszálva, bebizonyosodott, hogy több táplálkozástani probléma is van. A gabonák nem csupán keményítőből állnak, hanem tartalmaznak glutént, opiátokat, lektint és fitátokat. Arról nem is szólva, hogy a mai lisztekbe, lisztkeverékekbe  rovarírtószer és különböző vegyi anyagok is bekerülnek, mert így védik a kártevőktől, nedvességtől. Továbbá szín-, és ízfokozók valamint állományjavítók adják a mai kenyér, péksütemény, sör, pudingféleségek, különböző kekszek, rágógumik, gumicukorkák és egyéb nassolnivalók alapanyagát.

A glutén, pontosabban annak egyik összetevője az alfa-gliadin, csak a gabonafélékben található fehérje, amit nem képes az emberi szervezet megfelelően megemészteni. Ellenáll az emésztőenzimeknek, érintetlenül érkezik meg a bélfal sejtjeihez és fokozza azok áteresztő képességét. A fokozott bélfal áteresztőképesség lassan teszi tönkre a szervezetet, mert kezdetben nem látványos béltünetekben, hanem közel 80 féle autoimmun betegségben jelentkezik! A glutén hatására a vékonybél bolyhai elpusztulnak, aminek következtében megszűnik a tápanyagok felszívódása. A rossz emésztés miatt sokan szenvednek gyomorégéstől és a has felfúvódástól, emésztési nehézségektől. A gondok enyhítésére savlekötőket, haspuffadás elleni szereket, hashajtókat vagy éppen hasmenés elleni szereket szednek. A gluténmentesen táplálkozásra áttérők, megdöbbenten fogják tapasztalni, hogy ezek lesznek az első tünetek, amiktől megszabadulhatnak.

A gabonák héjában, és egyes élelmiszerekben található lektinek olyan fehérjék, amelyek vérünk minőségét befolyásolják, agglutinációs, vagyis „ragasztó” hatással rendelkeznek. Ellenállnak az emésztőenzimeknek, jelentős károsító hatásuk miatt kellemetlen bélpanaszokat, vagy közvetlen sejtroncsoló hatásuk miatt májcirrózist okozhatnak, illetve tartós (krónikus) vesekeringési zavarokat idézhetnek elő, mely komoly veszélybe sodorhatja a méregtelenítést és a ph- szabályozást. Hőállóak ezért a normál főzés sem képes teljesen kiiktatni ezeket a hatásokat, s e folyamat során olyan anyagcsere-melléktermékek keletkeznek, amelyeket az immunrendszernek kell eltávolítania. Az immunrendszerünk egy része így folyamatosan le van foglalva, és egy erősebb kihívásra már nem tud megfelelő intenzitással válaszolni. Ez pedig hosszabb távon védtelenné teszi szervezetünket a fertőzésekkel szemben.

A glutén és a lektin együtt áteresztővé teszik a bélfalat – ez a ”lyukas vagy szivárgó/áteresztő bélszindróma” jelenség. A szervezet már nem képes felismerni saját struktúráját, és immunválaszt indít el a bélfalon átjutó fehérje ellen, amit az immunrendszer betolakodóként kezdik támadni. Ez a fehérje hasonlít a testünk egyes fehérjéjéhez, és az immunrendszer a fehérje elpusztítása után a saját sejtjei, testszövetei ellen fordul, azt kezdi támadni.

Nem elhanyagolható tény, a glutén nagy vadászterülete az idegrendszer: pszichózist, hiperaktivitást, szellemi teljesítőképesség csökkenést, skizofréniát és depressziót okozhat. A gluténérzékenység az epilepsziás gyermekeknél négyszer, míg a migrénnel küszködőknél tízszer gyakoribb.

A mai gyakorlattól eltérően, régebben a súlyos pszichiátriai tüneteket elsősorban a beteg bélrendszerének rendbetételével gyógyították, nemcsak örökletes, és egyéb pszichológiai hatások szempontjából vizsgálták. Az autista gyermekek, skizofrén emberek, Guillain-Barré-szindrómában (autoimmun betegség, a perifériás - elsősorban a motoros - idegeket érintő gyulladás) szenvedők, különböző pszichiátriai esetek – súlyos, vagy enyhe lefolyásúak – emésztési nehézségekkel küzdenek. A legyengült bélflóra sok toxint termel, mely a sérült bélfalon keresztül szívódik fel a véráramba, majd az agyba, és bárkit mentális beteggé tud tenni. A szklerózis multiplexben szenvedőknél szintén beigazolódott, hogy a glutén/gliadin elnevezésű fehérje átjutva a bélfalon immunválaszra készteti a szervezetet. Mivel az idegeket borító mielinhüvely (az idegsejtek nyúlványát veszi körbe, ezzel védve azt a külső behatásoktól, illetve biztosítják az ingerület lehető leggyorsabb terjedését) egy nagyon hasonló fehérjét tartalmaz, az immunrendszer a betolakodó megsemmisítése után kikezdi a velőshüvelyt, s ezen keresztül betegíti meg az egyént.

Mindezeken felül a glutén fogyasztása rákra hajlamosít - a statisztikák szerint százszor gyakrabban alakul ki Non-Hodgkin limfoma (a nyirokrendszerben kialakuló rosszindulatú daganatos megbetegedés) a glutént fogyasztók körében. A vashiányos vérszegénység hátterében ugyancsak a gluténérzékenység tápanyag-felszívódási zavarának következménye húzódik meg. A genetikai vizsgálatok szerint a népesség 99,6%-a valamilyen mértékben érzékeny lehet a glutén fogyasztására, mert az arra érzékenyítő gének bármikor aktiválódhatnak az élet folyamán. Az IBS szindrómában (idült bélszindróma/irritábilis bélszindróma) szenvedőknél csak ritka esetben vagy egyáltalán nem tesztelik a glutén érzékenységet, miközben igazolást nyert, hogy az emberek 83 százalékánál változó nagyságrendű bélgyulladást eredményez.

Hippokratész szerint: "Minden betegség a belekben kezdődik." Ez az igazság 2500 évvel később is megállja a helyét. Szoros kapcsolat áll fenn a normál bélműködés és a normál pajzsmirigyműködés között is. Csak egy példát kiragadva kimutatták, hogy a glutén fogyasztása a pajzsmirigy hormonok működését jelentősen befolyásolja, ami áteresztővé teszi a gyomor és a vékonybél falát. Így a sérült bélfal nyálkahártyája azt is lehetővé teszi, hogy a stressz okozta fekélyek kialakulhassanak.

A gluténmentes táplálkozás hívei arról számolnak be, hogy ritkábban éheznek meg, és az éhségérzetük nem olyan kínzó, mint korábban, amikor glutént tartalmazó szénhidrátokat fogyasztottak. Már nem az órához igazítják az étkezéseik időpontját, hanem akkor esznek, ha valóban éhesek. Ez pedig igen bölcsen teszik, mert nem minden nap azonos a szervezetünket ért megterhelés – sport, stressz, munka, tanulás…, így változó mértékben égetünk kalóriát. Jó esetben pedig az étkezéseink összetétele sem azonos, hanem okosan összeállított, változatos étrenden élünk.

Aki áttér a gluténmentes táplálkozásra megtapasztalja, mennyivel hevesebben reagál a szervezete a tejre, szójára, cukorra, a tartósított-, génmanipulált-, ízfokozókkal ellátott vagy glutént tartalmazó káros élelmiszerekre. A nemkívánatos élelmiszerek fogyasztását követően egyeseknél bőrpír, bőrviszketés, hasmenés, torokviszketés… jelentkeznek. Mindez pozitívumként értékelendő, hiszen a szervezetük gyorsabban adja le a figyelmeztető jelzéseket. Aki pedig komolyan veszi ezeket, megmenekül a korábbi kellemetlen tünetei ismételt megjelenésétől. Amikor a torzult táplálkozási szokásainkból visszanyeri szervezetünk a korábbi egyensúlyi állapotát, a kis kilengések nem fognak problémát okozni.

A korábban glutént fogyasztóknak legalább félévnyi időre van szükségük a szervezetük teljes visszarendeződéshez!

Az emésztőrendszert a bélflóra tartja rendben, fontos, hogy jól működjön ez a rendszer. A bélflóra összetételére közvetlenül hat, hogy mit eszünk. Aki kitüntetett figyelmet fordít a táplálkozására, az korábbi bosszúságát, szenvedését egyre nagyobb boldogságra és magabiztosságra válthatja fel. Igaz a mondás: akinek nincs ideje az egészségére, nagy árat fizethet öregségére.

A tejről a reklámokban azt hallottuk, hogy a tej élet, erő, egészség. Ezt egy kicsit át kell értékelnünk.

A tejről tévesen azt állítják: az egészséges táplálkozás egyik, nélkülözhetetlen alapélelmiszere. Ezzel az állítással ellentétben, leginkább az emésztési-, szív- és érrendszeri-, allergiás-, és daganatos betegségekkel, vagyis autoimmun betegségekkel hozták a mai kutatók összefüggésbe. Mondhatnánk azt is, hogy az ember az egyedüli lény, aki a másik faj tejét is issza. Ennél azonban többről van szó. Az ember csak a szoptatási időszakban rendelkezik a tejcukrot lebontani képes laktázenzimmel. A vékonybél tejcukorbontást végző enzimének termelése a felnőtt korra inaktiválódik. Ennek ellenére a tejivás az utóbbi száz évben a helytelen propagandának köszönhetően egyre nagyobb méreteket öltött.

Eleinte számos betegség, közülük is a legveszélyesebb, a tuberkulózis nevű betegség terjedt el a nyers tej szállítási és tárolási körülményei miatt. Ám a pasztörizálással úgy tűnt, megoldódik a probléma. Azonban a sterilizált tej gyakorlatilag halott tej. A tejben található enzimek és vitaminok 39-40 fokon hőkezelésre elveszítik aktivitásukat. Valójában a tejfogyasztásnak az egészségünk szempontjából sokkal nagyobb veszélyei vannak, és ezekről a tényekről szinte egyáltalán nem esik szó. Kutatások megállapították, hogy míg a hús nem növeli a szervezetben az inzulinszintet, addig a tej duplájára növeli. A tejfogyasztástól már a hetedik napon kialakulhat inzulinrezisztencia, amíg a húsfogyasztástól nem alakul ki.

Mi a helyzet a tejsavóval? Igaz ugyan, hogy a fogyasztásakor az allergiás reakciók mérséklődnek, ám a tejsavó, a nagy cukortartalma miatt, megemelkedett inzulintermelésre készteti a hasnyálmirigyet. Ez pedig a hiperinzulinizmus kialakulásának egyik kiváltó tényezője lehet. Mivel a tejsavót nem használják a sajtgyártásban, ezért ebből a szempontból veszélytelen a sajt a hiperinzulinizmus kialakulásában.

A tejfogyasztás növeli a szívbetegségek kockázatának mértékét is, ami a fokozott kalciumfelvétellel magyarázható. A kalcium felszívódást a szervezet a szükségletnek megfelelően szigorúan szabályozza. A tejben található tejcukor ezt a szabályozást kijátssza, és szükségtelenül nagy kalciumot vesz fel a szervezet a tejből. A felesleges kalcium egy része lerakódhat az erek falán és a belső szervekben is jelentős problémákat okozhat. A folyamatos lerakódások növekedésével mindez a szervek meszesedéséhez, plakkok képződéséhez vezethet az artériákban, a szívben, az agyban, a vesében, a bőrön, az ízületekben, a mellben, a hasnyálmirigyben, a prosztatában, vagy a petefészkekben. Az egyre növekvő meszesedés gyulladást, autoimmun reakciót, fertőzést, akár egy szerv teljes elhalását is előidézheti. A szervezetünkben kialakult kőképződések egyik legfőbb komponense a kalcium. A legújabb kutatások szerint a tejet fogyasztók körében sokkal magasabb arányú a csontritkulás.

Van még egy molekula a tehéntejben, ami veszélyforrás ránk nézve. Ez az Inzulinszerű Növekedési-hormon (IGF). Mivel az IGF nagy része nem emésztődik meg, hanem átjut a bélfalon, a tej és tejtermékek rendszeres fogyasztása felnőttekben 10-20%-kal, gyermekekben 20-30%-kal megemeli az IGF-szintet. Az IGF serkenti a sejtek osztódását és növekedését, így igazoltan fokozza a tumorok növekedését. A magas IGF-szint kapcsolatot mutat a méhnyak-, a petefészek- és méhrákkal, a vastagbél-, a gyomor-, a nyelőcső-, a máj-, a hasnyálmirigy-, a vese-, a pajzsmirigy- és az agyrákkal.

Elismert, hogy a magas ösztrogénszint fokozott mellrákkockázatot jelent, és az IGF és ösztrogén kölcsönösen erősítik egymás hatását a mellszövetben. Érzékenységét tekintve, ami a nőknek a mell, az a férfiaknak a prosztata. Mindkét szerv hormonérzékeny, mindkettő fokozottan hajlamos a rákra, és mindkettőnél fontos szerepe van az IGF-nek, mint kockázatfokozó tényezőnek.

Az autista gyermekeket vizsgálva kiderítették, hogy az agyukban túl sok az opiát. Magatartási tüneteik hasonlítanak az opiáttal kezelt állatokéhoz. Kutatások kimutatták, hogy az autisták és skizofrének vizeletében a normától eltérő fehérjék találhatók, amelyek a tejben található kazeinből és a gluténből származnak. Megvizsgálva őket, döntő többségüknek gyenge volt az állóképessége, hiperaktivitás, figyelemzavar, fáradékonyság, ingerlékenység, alvászavar volt megfigyelhető, továbbá sérült volt a bélflórájuk, a bélrendszerükben gyulladásos folyamatokat, és megnagyobbodott nyirokcsomókat találtak. Mindez az ételben található anyagokkal szembeni immunvédekezésre utal. Az autista és skizofrén embereknél az emésztés során keletkezett opiátszerű anyagok a bélrendszerben fokozottan áteresztik a fehérjéket. Így jutnak az opiátszerű anyagok a vérbe, majd az agyba, és ezek okozzák náluk az agy alulszabályozott működését.

Az SM - szklerózis multiplex - és a tej kapcsolatát a molekula mimikri elmélete magyarázza. Ha egy idegen fehérje vagy vírus, hasonló fehérje molekulát hordoz, mint a test valamely szövete, akkor az immunrendszer megtámadja a betolakodót. De az azonosság miatt ezt követően a saját szöveteit is támadni fogja. Egyik ilyen gyanúsított fehérje a tejben található butirophilin. A szklerózis multiplexben a butirophilin átjutva a bélfalon immunválaszt vált ki, s mivel az idegeket beborító mielinhüvely egy nagyon hasonló fehérjét tartalmaz, az immunrendszer kikezdi a velőshüvelyt is.

A kemény sajtok nagy része laktózmentes, mert az erjedés során az erjesztőbaktériumok a laktózon élnek. A tejben a laktózon kívül kazein-tejfehérje is van. A kazein-tejfehérje elégtelen emésztése során keletkezik a kazeomorfin, ami a bélfalán keresztül a véráramban szívódik fel, és a vér – agy - gáton keresztül eljut az agyig, és befolyásolja a központi idegrendszer működését.

A tejtermékek nagy hátránya továbbá, hogy könnyen allergiát és intoleranciát okoznak. A valódi tejallergia a leggyakoribb allergiaféle, mert a tejtermékben sokféle antigén van, különböző immunglobulinok.

A vaj kivétel az allergének alól, mert gyakorlatilag nem tartalmaz sem laktózt, sem tejfehérjét és az emésztőrendszer ezért jól tolerálja. A vaj tiszta tejzsír, csak nagyon kevés savót tartalmaz. Javasoljuk, ha tehetjük, bio vajat fogyasszunk, mert a többi tele lehet növényvédőszerrel, hormonokkal, antibiotikumokkal – ezeket kapják ugyanis a nem bio tenyészetből származó tehenek. Amennyiben lehetséges a sós vaj fogyasztását is kerüljük, mert a sókat többnyire állományjavítókkal tartósítják. A tejzsírban több olyan anyag található, amely külön-külön, de együtt is különös védelmet nyújtanak a szervezet számára. Az egyik fontos alkotóelem a linolsav, ami az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen, telítetlen zsírsav, természetes védőanyag. Bizonyított, hogy jelentős a rákellenes hatása a többi alkotóelemmel együtt.

A világon elindult egy nagy koleszterinellenes kampány, amitől azt várták, hogy jelentősen csökkenni fog sokak magas vérkoleszterin problémája, és kevesebb érrendszeri betegség alakul ki. Sajnos a kampány nem hozta meg a várt eredményt, ma még több embernek van koleszterin gondja. Kiderült továbbá, hogy a tejzsír, ami a vaj alapanyaga, nem növeli a vér koleszterin szintjét, hanem még csökkenti is. Nem várt fordulat, szintén bizonyítást nyert, hogy a tejzsírban lévő konjugált linolsav nem hizlal, sőt, a lerakódott zsírpárnákat eltünteti, így aki rendszeresen fogyasztja, nem fog elhízni. A tejzsír összetétele és kiváló emészthetősége alapján nemcsak az egyik legértékesebb fehérjeforrásunk, hanem az egyik legértékesebb zsiradékunk.

Összegezve, a tej fogyasztását nem javasolják a kutatók, ellenben a tejszín és a belőle készült tejtermékek: vaj, tejföl fogyasztását igen, mivel értékes tápanyagokhoz juttatják a szervezetünket.

A tejfog egy olyan üzenetet hordoz, hogy az embernek addig van szüksége tejre, amíg el nem veszti a tejfogait. Ez körülbelül 6-7-8 éves kor - kinél mikor következik be - addig szükségünk van tejre. Utána pedig nem hasznos, hanem sajnos káros tápanyagról beszélünk a tej esetében. A legjobb tejpótló 6-7-8 éves korig a kecsketej. Más az összetétele a kecsketejnek, más a fehérjetartalma, más a tejcukor tartalma és a minősége is, illetve a benne levő immunglobulinok, azaz az ellenanyag szintje is más. Sokan tudják, hogy a legelterjedtebb allergiák a tehéntej és a tehéntej tartalmú ételek fogyasztásakor alakulnak ki.

A tej egy nagy fehérjetartalmú tápanyag, élelmiszer, jelentős a kalciumtartalma is. Az orvosok és a tudósok a tejet és a sajtot kalcium tartalmuk miatt tartják szükségesnek. De ha józan ésszel gondolkodunk, akkor rájövünk, hogy ha van élőlény, állat, aminek sok kalciumra van szüksége, az a fejős tehén. Mindenki ismeri ezt az állatot, rengeteg kalcium gazdag tejet nyerünk belőle, pedig ez az állat soha egy korty tejet, soha egy grammnyi sajtot nem eszik. A tehén növényi részekkel táplálkozik, gabonával, silóval, kukoricával, olyan táplálékokkal, amikre tudjuk, hogy az embernek is nagy szüksége volna.

A tudatos táplálkozásnak óriási szerepe van a krónikus betegségek kialakulásában, hiszen Paracelsus nem arra célzott, hogyha megbetegszik a bélrendszer, akkor biztos, hogy meghalunk. Ő arra célzott, hogy a bélrendszerből indulhatnak ki olyan krónikus betegségek, amikre nem is gondolunk. A legtöbb krónikus betegséget a magas vérnyomástól a cukorbetegségen át egészen a különféle nőgyógyászati problémákig össze lehet kötni bélrendszerünk gyulladásos állapotával. Ha valaki szeretne meggyógyulni a krónikus betegségéből, legyen az egy bélgyulladás, ami ma népbetegség, vagy egy bőrprobléma, addig, amíg gyökeresen át nem alakítja az étkezését, a betegsége nem gyógyítható. Az egyik fő tápanyag, az egyik fő táplálék a tej, amit illik és muszáj kihagynunk.

További kutatások a gluténmentes diéta és annak autizmusra kifejtett pozitív hatásait vizsgálva a tanulmány középpontjába kizárólag étrendi terápiát állítottak. Az alábbi, egy részlet a tanulmány kivonatából: „Egy autista, epilepsziás gyermek kórtörténetét mutatjuk be, aki miután csak korlátozott mértékben reagált az egyéb orvosi beavatkozásra, glutén és kazein-mentes étrendre átállva jelentős javulást mutatott, az autista és egyéb tünetekben. Ezt követően, miután pubertás korban nem sikerült a teljes rohamokat gyógyszerekkel megfékezni, ketogén diétára fogták, vagyis arra, hogy folytassa a gluténmentes, kazein-mentes protokollt.”