|
A cukorbetegségről
A rendszeres, szükségleten felüli táplálék fogyasztása által annyi glükóz (vércukor) kerül a vérbe, amennyire a sejteknek már nincs szüksége. A glükózzal telített sejtek kevésbé reagálnak az inzulinra, vagyis inzulinrezisztencia alakul ki, ami tovább növeli az inzulinszintet, így jön létre a hiperinzulinizmus. Ennek elsődleges szövődményei lehetnek a cukorbetegség, magas vérnyomás, infarktus és a stroke (egy vérrög által az agy vérellátása, oxigénellátása lecsökken vagy megszűnik, ezért ott a sejtek elhalnak).
A cukrot jól megérdemelten, régóta „fehér méregnek” nevezik. Az ember eredetileg nem volt alkalmas a gyorsan felszívódó szénhidrátok megemésztésére. Az evolúciós alkalmazkodásban, csak csekély mértékben tudott alkalmazkodni a szénhidrátokhoz, ezért a problémák többnyire csak negyven éves kor felett jelentkeznek. A betegség a 19. században még nagyon ritkának számított, de a táplálkozási szokások megváltozásával az 1920-as években már kezdett komoly problémává válni, és azóta is folyamatosan nő a cukorbetegségből eredő halálozások száma. A cukorbetegek évekkel korábban halnak meg, de ha elhízás is társul mellé, az más okokból is lerövidíti az ember életét.
A vércukorszint ingadozásának a bélflórára kifejtett káros hatása mellett kimutatható, hogy az immunrendszert is közvetlenül gyengíti. Ahhoz, hogy a szervezet fel tudja dolgozni a cukrot és a keményítőt, nagyon nagy mennyiségű ásványi anyagot, valamint enzimet kell bevetnie. Minél nagyobb a szénhidrátfogyasztás, a szervezetben annál radikálisabb mértékben csökken a létfontosságú anyagok mennyisége.
A megnőtt cukorfogyasztástól komoly magnéziumhiány léphet fel, ami szívproblémákat, magas vérnyomást, idegrendszeri-, immunrendszeri és más gondokat idézhet elő. Egy cukormolekula metabolizmusához 56 magnéziummolekulára van szükség!
A magas glikémiás indexű (gyorsan felszívódó szénhidrátok) táplálkozás egyik következménye, hogy evés után hirtelen magas vércukorszint alakul ki, amit a szervezet nagy mennyiségű inzulin bevetésével igyekszik leszorítani. A sejtek hamar telítődnek glükózzal (vércukor), és tiltakozni kezdenek a sok cukorfelvétel ellen, így lassan kezdenek érzéketlenné válni az inzulinnal szemben. A mennyiben a gyorsan felszívódó szénhidrátok bevitele továbbra is fennáll, a hasnyálmirigy fokozza az inzulintermelést, amire a sejtek még nagyobb intoleranciával válaszolnak. A cukortól végül úgy tud megszabadulni a szervezet, hogy a felesleget a zsírsejtekben elraktározza. E közben a sejtek izulinrezisztenciája miatt egyre gyakrabban marad magas a vércukorszint. Ezt hívják 2-es típusú cukorbetegségnek.
A vércukorszint hirtelen növekedését hiperglikémiának nevezzük, ami inzulin túltermelést von maga után. Ilyenkor hiperaktivitást, feldobott állapotot figyelhetünk meg. Majd a sok inzulin következményeképp a vércukorszint rövid időn belül hirtelen visszaesik, túl alacsony lesz. Ezt hipoglikémiának nevezzük, ami rosszulléttel, fejfájással, melankóliával, szédüléssel, izzadásos levertséggel, vagy ingerültséggel, agresszív viselkedéssel járhat. Ez az egyszer fent, egyszer lent állapotváltozás igen káros hatású a szervezetre, a szervekre.
Minél alacsonyabb az sejtek inzulinérzékenysége, annál több inzulint kell termelnie a hasnyálmirigynek ahhoz, hogy a magas vércukorszintet leszorítsa, ami ennek következtében lassan tönkremegy. Akinél ez bekövetkezik, annak szükségszerűen inzulint kell bejuttatnia a szervezetébe, ha életben szeretne maradni. Ez az 1-es típusú cukorbetegség.
A lerakódó zsírból, az úgynevezett centrális zsír a legveszélyesebb. A hasüregben, a májban, a belső szervek és a belek körül lerakódó láthatatlan zsír, amit viszcerális zsírnak is neveznek, még a soványnak látszó embernél is sok lehet. A zsírmáj nem csupán az alkoholizmus következménye, velejárója, hanem többnyire a 2-es típusú cukorbetegségé is. A viszcerális zsír gyulladásfaktorokat bocsájt ki, melyek a szervezet működését tovább nehezítik.
Kétféle cukormolekula van: az egyszerű, és a kettős cukor. Az élelmiszerekben található szénhidrátokat a szervezet kizárólag glükóz formájában képes hasznosítani. Az egyszerű cukrokat – glükóz (szőlőcukor) és fruktóz (gyümölcscukor) - nem kell megemészteni, könnyen felszívódnak a bélfalon keresztül. A üzletekben kapható finomított formában fogyasztva, ezek is hirtelen emelik meg a vércukor szintet, csak rövidebb időre, mint az összetett cukrok. Viszont természetes formában a zöldségek és gyümölcsök fogyasztásával optimálisan hasznosulnak.
A kettős vagy összetett cukrok, a bélhámsejtek kemény emésztőmunkája nélkül nem tudnak felszívódni. A bélhámsejtek diszacharidázenzimeket választanak ki, melyek a kettős cukrokat monoszacharidokká, azaz egyszerű cukrokká bontják, hogy azok felszívódhassanak. Aki emésztési zavarral küzd, főleg ezzel a folyamattal van a problémája, mert sérültek a bélhámsejtek (lásd: gluténfogyasztás káros hatásai), és nem tudnak nyálkahártyához kötött emésztőenzimet termelni. Ekkor a kettős szénhidrátok nem tudnak egyszerű szénhidrátokká bomlani és felszívódni, így a kórokozó gombák, baktériumok és vírusok táplálékaivá válnak. Az általuk kiválasztott méreganyagok tovább károsítják a bélfalat és mérgezik a szervezetet.
A keményítő egy szénhidrát óriásmolekula, mely kettős cukrok egybekapcsolódott hosszú láncolata, és megemésztésével sokat dolgozik az emésztőrendszer. Emésztésekor először maltóz (keményítőcukor) keletkezik, ami egy összetett cukorféle, majd ezt bontja tovább az emésztőrendszer egyszerű cukorrá. Mégis maradhat emésztetlen keményítő a szervezetben, ami táptalaja a bélrendszer patogén flórájának (bélflóra, amelynek egyensúlya felborult és elszaporodtak benne a betegségeket okozó baktériumok, vírusok, gombák).
A finomított szénhidrátok rossz hatással vannak a bélflórára, közvetlenül gyengítik a makrofágok, a természetes falósejtek és a többi fehérvérsejt működését, gyengítik az immunrendszert, vagyis a szervezet ellenálló képességét a fertőzésekkel szemben.
Rengeteg szénhidrát van a zöldségekben, gyümölcsökben és a gabonafélékben. Amikor természetes formában fogyasztjuk őket, akkor a bennük lévő szénhidrát lassan szívódik fel és fokozatosan, huzamosabb időre és kevésbé emeli meg a vércukor szintet, ami nem viseli meg a szervezetet. Ezzel ellentétben a feldolgozott szénhidrátok nagyon gyorsan felszívódnak, és természetellenes gyorsasággal emelik magasra a vér glükóz szintjét.
Ha valaki egy életre meg akarja tartani a cukorbetegségét, az kövesse azokat a tanácsokat, miszerint gyorsan felszívódó szénhidrátokra (nehogy leessen a vércukor) és inzulinra (hogy lemenjen a vércukor) van szüksége. Így „állítják be” a vércukorszintet, és persze közben elkerülhetetlenül kifejlődnek a szövődmények. A diabétesz hátrányosan befolyásolja az egész szervezet működését, és szép lassan tönkreteszi a különböző szerveket, szervrendszereket. Persze igyekeznek nyugtatgatni a betegeket, hogy így is lehet teljes életet élni (szerintük).
Aki szeretne meggyógyulni, annak el kell kerülnie az étkezéskor mindazt, amitől cukorbeteg lett, és hagyja, hogy a szervezete visszanyerje uralmát a vércukorszint szabályozása felett.
Amikor egy kultúrában a táplálkozás elveszíti eredeti funkcióját, és időtöltéssé, szorongás csökkentővé, vagy túlzott élvezeti forrássá válik, akkor az emberek egészségtelenné válnak.
A rendszeres, szükségleten felüli táplálék fogyasztása által annyi glükóz (vércukor) kerül a vérbe, amennyire a sejteknek már nincs szüksége. A glükózzal telített sejtek kevésbé reagálnak az inzulinra, vagyis inzulinrezisztencia alakul ki, ami tovább növeli az inzulinszintet, így jön létre a hiperinzulinizmus. Ennek elsődleges szövődményei lehetnek a cukorbetegség, magas vérnyomás, infarktus és a stroke (egy vérrög által az agy vérellátása, oxigénellátása lecsökken vagy megszűnik, ezért ott a sejtek elhalnak).
A cukrot jól megérdemelten, régóta „fehér méregnek” nevezik.
Az ember eredetileg nem volt alkalmas a gyorsan felszívódó szénhidrátok megemésztésére. Az evolúciós alkalmazkodásban, csak csekély mértékben tudott alkalmazkodni a szénhidrátokhoz, ezért a problémák többnyire csak negyven éves kor felett jelentkeznek. A betegség a 19. században még nagyon ritkának számított, de a táplálkozási szokások megváltozásával az 1920-as években már kezdett komoly problémává válni, és azóta is folyamatosan nő a cukorbetegségből eredő halálozások száma. A cukorbetegek évekkel korábban halnak meg, de ha elhízás is társul mellé, az más okokból is lerövidíti az ember életét.
A vércukorszint ingadozásának a bélflórára kifejtett káros hatása mellett kimutatható, hogy az immunrendszert is közvetlenül gyengíti. Ahhoz, hogy a szervezet fel tudja dolgozni a cukrot és a keményítőt, nagyon nagy mennyiségű ásványi anyagot, valamint enzimet kell bevetnie. Minél nagyobb a szénhidrátfogyasztás, a szervezetben annál radikálisabb mértékben csökken a létfontosságú anyagok mennyisége.
A megnőtt cukorfogyasztástól komoly magnéziumhiány léphet fel, ami szívproblémákat, magas vérnyomást, idegrendszeri-, immunrendszeri és más gondokat idézhet elő. Egy cukormolekula metabolizmusához 56 magnéziummolekulára van szükség!
A magas glikémiás indexű (gyorsan felszívódó szénhidrátok) táplálkozás egyik következménye, hogy evés után hirtelen magas vércukorszint alakul ki, amit a szervezet nagy mennyiségű inzulin bevetésével igyekszik leszorítani. A sejtek hamar telítődnek glükózzal (vércukor), és tiltakozni kezdenek a sok cukorfelvétel ellen, így lassan kezdenek érzéketlenné válni az inzulinnal szemben. A mennyiben a gyorsan felszívódó szénhidrátok bevitele továbbra is fennáll, a hasnyálmirigy fokozza az inzulintermelést, amire a sejtek még nagyobb intoleranciával válaszolnak. A cukortól végül úgy tud megszabadulni a szervezet, hogy a felesleget a zsírsejtekben elraktározza. E közben a sejtek izulinrezisztenciája miatt egyre gyakrabban marad magas a vércukorszint. Ezt hívják 2-es típusú cukorbetegségnek.
A vércukorszint hirtelen növekedését hiperglikémiának nevezzük, ami inzulin túltermelést von maga után. Ilyenkor hiperaktivitást, feldobott állapotot figyelhetünk meg. Majd a sok inzulin következményeképp a vércukorszint rövid időn belül hirtelen visszaesik, túl alacsony lesz. Ezt hipoglikémiának nevezzük, ami rosszulléttel, fejfájással, melankóliával, szédüléssel, izzadásos levertséggel, vagy ingerültséggel, agresszív viselkedéssel járhat. Ez az egyszer fent, egyszer lent állapotváltozás igen káros hatású a szervezetre, a szervekre.
Minél alacsonyabb az sejtek inzulinérzékenysége, annál több inzulint kell termelnie a hasnyálmirigynek ahhoz, hogy a magas vércukorszintet leszorítsa, ami ennek következtében lassan tönkremegy. Akinél ez bekövetkezik, annak szükségszerűen inzulint kell bejuttatnia a szervezetébe, ha életben szeretne maradni. Ez az 1-es típusú cukorbetegség.
A lerakódó zsírból, az úgynevezett centrális zsír a legveszélyesebb. A hasüregben, a májban, a belső szervek és a belek körül lerakódó láthatatlan zsír, amit viszcerális zsírnak is neveznek, még a soványnak látszó embernél is sok lehet. A zsírmáj nem csupán az alkoholizmus következménye, velejárója, hanem többnyire a 2-es típusú cukorbetegségé is. A viszcerális zsír gyulladásfaktorokat bocsájt ki, melyek a szervezet működését tovább nehezítik.
Kétféle cukormolekula van: az egyszerű, és a kettős cukor. Az élelmiszerekben található szénhidrátokat a szervezet kizárólag glükóz formájában képes hasznosítani. Az egyszerű cukrokat – glükóz (szőlőcukor) és fruktóz (gyümölcscukor) - nem kell megemészteni, könnyen felszívódnak a bélfalon keresztül. A üzletekben kapható finomított formában fogyasztva, ezek is hirtelen emelik meg a vércukor szintet, csak rövidebb időre, mint az összetett cukrok. Viszont természetes formában a zöldségek és gyümölcsök fogyasztásával optimálisan hasznosulnak.
A kettős vagy összetett cukrok, a bélhámsejtek kemény emésztőmunkája nélkül nem tudnak felszívódni. A bélhámsejtek diszacharidázenzimeket választanak ki, melyek a kettős cukrokat monoszacharidokká, azaz egyszerű cukrokká bontják, hogy azok felszívódhassanak. Aki emésztési zavarral küzd, főleg ezzel a folyamattal van a problémája, mert sérültek a bélhámsejtek (lásd: gluténfogyasztás káros hatásai), és nem tudnak nyálkahártyához kötött emésztőenzimet termelni. Ekkor a kettős szénhidrátok nem tudnak egyszerű szénhidrátokká bomlani és felszívódni, így a kórokozó gombák, baktériumok és vírusok táplálékaivá válnak. Az általuk kiválasztott méreganyagok tovább károsítják a bélfalat és mérgezik a szervezetet.
A keményítő egy szénhidrát óriásmolekula, mely kettős cukrok egybekapcsolódott hosszú láncolata, és megemésztésével sokat dolgozik az emésztőrendszer. Emésztésekor először maltóz (keményítőcukor) keletkezik, ami egy összetett cukorféle, majd ezt bontja tovább az emésztőrendszer egyszerű cukorrá. Mégis maradhat emésztetlen keményítő a szervezetben, ami táptalaja a bélrendszer patogén flórájának (bélflóra, amelynek egyensúlya felborult és elszaporodtak benne a betegségeket okozó baktériumok, vírusok, gombák).
A finomított szénhidrátok rossz hatással vannak a bélflórára, közvetlenül gyengítik a makrofágok, a természetes falósejtek és a többi fehérvérsejt működését, gyengítik az immunrendszert, vagyis a szervezet ellenálló képességét a fertőzésekkel szemben.
Rengeteg szénhidrát van a zöldségekben, gyümölcsökben és a gabonafélékben. Amikor természetes formában fogyasztjuk őket, akkor a bennük lévő szénhidrát lassan szívódik fel és fokozatosan, huzamosabb időre és kevésbé emeli meg a vércukor szintet, ami nem viseli meg a szervezetet. Ezzel ellentétben a feldolgozott szénhidrátok nagyon gyorsan felszívódnak, és természetellenes gyorsasággal emelik magasra a vér glükóz szintjét.
Ha valaki egy életre meg akarja tartani a cukorbetegségét, az kövesse azokat a tanácsokat, miszerint gyorsan felszívódó szénhidrátokra (nehogy leessen a vércukor) és inzulinra (hogy lemenjen a vércukor) van szüksége. Így „állítják be” a vércukorszintet, és persze közben elkerülhetetlenül kifejlődnek a szövődmények. A diabétesz hátrányosan befolyásolja az egész szervezet működését, és szép lassan tönkreteszi a különböző szerveket, szervrendszereket. Persze igyekeznek nyugtatgatni a betegeket, hogy így is lehet teljes életet élni (szerintük).
Aki szeretne meggyógyulni, annak el kell kerülnie az étkezéskor mindazt, amitől cukorbeteg lett, és hagyja, hogy a szervezete visszanyerje uralmát a vércukorszint szabályozása felett.
Amikor egy kultúrában a táplálkozás elveszíti eredeti funkcióját, és időtöltéssé, szorongás csökkentővé, vagy túlzott élvezeti forrássá válik, akkor az emberek egészségtelenné válnak.
www.csontkovacszsolt.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!
|
